Nyelvében él a nemzet, de a nyelvével még senki sem nemzett!
Szeretőm vagy, Engem a világ így szeret, Várod azt, hogy megérintselek, Mert remegni vágysz, és ellentmondani, De a tested szerelmet készül vallani.
A szex mocskos? Á, csak ha jól csinálják.
A szex olyan, mint a havazás: Nem lehet tudni, hogy hány centis lesz és hogy meddig tart...
Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni. Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket, és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
Ne tétovázz a szexről beszélgetni a gyerekeiddel. Egy csomó mindent tanulhatsz tőlük.
Semmi bajom az önkielégítéssel, ez szex valakivel, akit szeretek.
Az ágyban sakkoztam a nőmmel: Ismeri az összes figurát.
Hallgatom szavaid, simogatnak, álmaim mögé bújnak, érzem rezgéseid... és szinte észrevétlen ébred testünk... az esőtől ruhánk ránktapad, gőzölög bőrünk melegétől minden perc... halkan súgod fülembe vágyad, hogy kívánsz, itt és most akarsz... szád izzó vasként fonódik feltárulkozó nyakamra... láthatatlan bélyegével pecsételve. Szavaid már elvarázsoltak, megsimogattak, életre hívták szunnyadó vágyam..., s most ajkaid érintése felszította a bennem nyugvó parazsat. Lassan lángolni kezd mindenem... kezem arcodhoz érintem, simogatom, lágyan cirógatom. Arcom hajad borzolja, ujjaimmal táncolnak a szálak. Szád finoman mozdul, siklik pontról, pontra.. új és egyre újabb meglepetést okozva bőrömnek. Nyelved segíti kalandozását, vállaimon csúszik érzékiséged. Halkan nyögöm a semmibe, kívánlak... míg csókolsz, kezed tétován útnak indul... kutatva hajlataim, lágyan furakszik átnedvesedett blúzom alá. Az esőtől tapad minden, selymes ujjaid sziluettje kitekint az anyagon át... bőröd melege felitatja nedvességem, siklik minden mozdulat.
Megkívántam? Lehetséges. Ha a vágy kölcsönös és szabad embereké: érdemes egy kicsit utánanézni. Mi van ott? Húsod éhes húsára? Nem tragédia, sőt. Ámbár a nő olyan, mint egy szépségesen egyedi módon becsomagolt díszdoboz. Királyfi számára tervezték. Ki lehet bontani, az kétségtelen, utána vissza is lehet csomagolni, és utólag szinte észrevehetetlen, hogy már egyszer (hiába) ki lett bontva a cucc, de hát a sok bontogatás közben ugyebár – kinek mennyi a sok, az persze ízlés kérdése -, a díszdoboz, pontosabban a tartalma, bármilyen ügyesen is csomagolják vissza, báját elhullajtja. Persze, a királykisasszonyok pontosan tudják, hogy a vágy nem szerelem. S inkább nem vetkőznek, vagy csak roppant ritkán. Megvárják a királyfit. Abból pedig, a mesékből tudjuk, hogy háromnál több sose jön. Meg kell ismerni őket.
Az orvosok rájöttek, hogy rengeteg ember allergiás a latex gumira. Azt mondják, hogy duzzanatot okoz. Nem értem, hol itt a probléma?
Szeretkezni egy nővel, és együtt aludni vele más és más szenvedély, nem pusztán különbözőek, de ellentétesek is. A szerelem nem a párzás vágyában, (mely egy korlátlan számú nőre irányul), hanem az együttalvás egyetlen személyre korlátozott vágyában nyilvánul meg.
Olyan régóta nem volt szexuális kapcsolatom, hogy már azt is elfelejtettem, ki kit kötöz meg.
...semmi sem erkölcstelen, ami az ágyban történik, ha arra jó, hogy fenntartsa a szerelmet.
A jó lányok a mennybe jutnak, a rosszak bárhová...
Egy lánynak a lábai a legjobb barátai. Néha azonban a jóbarátoknak is el kell válniuk egymástól.
Szép volt, mint egy rét, ha átsuhan rajta a szél. Az élet lüktetett benne... A régi, érthetetlen, megfejthetetlen talány. A parányi magban megvan már az egész fa gyökerestül, lombostul, koronástul, ahogy majdan virágba borul egy szép áprilisi napon. Egy szerelmes éjszakából, egy csepp plazmából bontakozott ki ez a két váll, ez a szem, ez az arc és újabb csoda, hogy milliónyi lény közül éppen vele kellett találkoznom... Annak a csepp plazmának már megvolt a rendeltetése, hogy évek múltán felém jöjjön.
A nőknek mindig kell egy jó indok a szexre. A férfiaknak ehhez elég egy jó hely.
Az ösztönöket nem lehet kijátszani!
... a szex, a fájdalom és a szerelem az emberi lét korlátait feszegető tapasztalatok. Csak az ismeri az életet, aki ismeri ezeket a határokat. Minden más felesleges időpocsékolás, unalmas ismételgetés, öregedés és halál, anélkül, hogy az ember megtudná, mit keres ezen a földön.
Szerelemről beszélni annyi, mint szeretkezni.
Szédülök: remény örvénylik körülöttem, A képzelt íz már maga is olyan édes, hogy elbűvöli érzékeim.
Mint áldás vagy varázs úgy borul rám a tested egymásban lassan elvegyülünk ölbe tett kézzel ül most itt a Csönd nézi ahogy szeretkezünk.
Legszebben a szerelmesek ünnepelnek: meztelenül.
A szerelem az érzékek költészete. Beszélni róla olyan, mint szeretkezni.
Könnyebb jó szeretőnek lenni, mint jó férjnek, azon egyszerű oknál fogva, hogy például nehezebb szellemeskedni minden áldott nap, mint kedves dolgokat kitalálni - időnként.
Izgatott leszek, fölkapom a fejem, egy k. nő veti le az előttem ülő széken a kardigánját, izgatott leszek, fölkapom, nem kell tovább öltöznie, elég, ha kivillan a k. nő nyaka, a szőke piheszőrök a k. nő nyakán izgatottá tesznek, bal mutatóujjának begyével a nyakán izgatja a szőke piheszőreit, nem sejti, hogy ugyanezt csinálnám most én is a legszívesebben, pedig eszek…
A golf és a szex az a két dolog, amit akkor is élvezel, ha nem vagy jó benne.
Férfiak, ne szexeljetek! Előbb-utóbb csókolózni is fogtok, sőt beszélgetni is kell!
Ha a szex olyan természetes dolog, akkor miért szól arról annyi könyv, hogy hogy kell csinálni?
A szemérem azt bizonyítja, hogy az erkölcs szexis.
Álmomban megint vélem voltál, Hosszú csókkal ringattál, Testemet ajkaddal befedted, Puha paplan, megölellek. Testem kilép a semmiből, Átlép hozzád megannyi Szenvedélyből. Ketten Kelünk át Óceánon, Szerelmes-hajnali Álomvilágból. Imit egy apró ördög, Amott egy manó szörpöt szörcsög. Szárnyra kél a griffmadár, Öröklétbe ringattál. Nincs határ,
Én vagyok a tested rabszolgája, de a lelkem mindörökké enyém marad
A különbség a pornográfia és az erotika között a világításban van.
Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jőjjön el az én szerelmesem az ő kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét. Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem, szedem az én mirhámat, az én balzsamommal, eszem lépesmézemet az én színmézemet, iszom az én boromat az én tejemmel. Egyetek barátaim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmtől!
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped horgonyod, körülvesz édes szőre, csorgatott méz a pillanat, megszédülsz és azt gondolod, nem válsz el soha tőle, nincs bánat, gond, se fájdalom, nincs múlt s jövő csupán jelen, s száguldasz rajta, meztelen lovas, amíg az élvezet ágyékodból fejedbe száll, s libabőr futkos hátadon szemet hunysz; nyíló, illatos lótuszvirág az életed s a mindenség tökéletes.
Szorítsd körém öled piros rózsáját, amíg mézédes, szédült vonaglásunk, a kis halál, mindkettőnk lényén átjár; s ha vágyam meghal, hamarost feltámad; csókolj tovább, hogy ismét nekivágjunk a kurta napnak s rövid éjszakának.
Mezítlenül is gondoskodom rólad, vagy nem elég egy férfi takarónak?
Jöjj hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem, vágy kínoz, mikor nem szeretkezem. S mint harcos, ha ellenségre talál: lándzsám megfájdul, mert nem röf, csak áll. Öved délkörét oldozd meg hamar: minden tájnál szebb fölövet takar.
A pamlagon engedte, hogy szeressem, s mosolygott, ahogy karjai közt tartott,Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok: testén sok zengő ékszerével várt rám, hódítóbban, mint a mór rableányok a gyönyörök Ezeregyéjszakáján.
Karok, csípők, gerincek, összefonódott combok, ágyékok! Testem lelkem orgiája s szerelmem! Rövid párzások s hosszú ölelések emléke,
…mert csak járjuk a kánkánt a vonagló refrénnel; s táncunk nem ronda, inkább szép és inkább parázna, mint szép - s engem visz, úsztat leheletük szellője, verejtékük patakja, spermájuk ezüst árja.
S mert rám is gondolsz néha, finom, keskeny és léha kezeddel, asszonyom, áldást osztón, szerényen oda kapsz, hol szemérmem ágaskodik kevélyen, mint egy vörös torony.
A szép, vörös nő súgja a szőke, szende lánynak: - "Engedj magamhoz újra, kulcsold nyakamba lábad!
Nyílj meg, szerelmem, szépség, hadd csókoljam, csodáljam kagylócskád bíbor élét az angyali mohában.
Hadd szívjam virágkelyhed szirmai közt a nedvet vonagló, duzzadt ajkkal, míg homlokodon lázad kigyullad, mint a sápadt horizonton a hajnal.
Ketten voltunk csupán a félhomályban: letérdeltem mögéje, hogy remek alakját meg hátulját kontempláljam, s áhitatát mégse zavarjam meg.
Az ágyban nem volt soha ilyen seggem; a sorsnak - gondoltam - örökké hálás vagyok, mert mindjárt, ha csak képzeletben, de enyém lesz a két félgömb s a vágás.
Egyre közelebb csúsztam hozzá térden, szemem behunytam. Ágyékom kegyetlen, kaján gyönyörrel állt. Hamar elértem, hogy bár szűz maradt, szeretője lettem.
Hogyha velem fekszik, legyen ingerlő, fenekedvű, nem fontos, hogy túl szép legyen és szűzies. Hatni ne kislányoskodva, ijedt sutasággal akarjon: mindennél inkább kell bujasága nekem.
Mért áhítja a fütykös a puncit, a punci a fütyköst? - ennek a jámbor nép így magyarázza okát: akkortájt, amikor Prometheus ős-szüleinket gyúrta agyagból, még egyfele járt a keze. Nem formált testrészt, melytől szétválik a két nem, s mellyel az emberi faj újrateremti magát. Majd azután később, hogy a természet legyen úrrá, más-másfélékké tette az embereket. Úgy, hogy emennek öléből egy keveset kiszakított, s tette a másik lény lába közé e csomót. Most ama vájat folyton kergeti ezt a csomócskát, és e csomó folyton visszakívánja helyét.
A vágyakozástól az élvezetig támolygok, és az élvezetben elepedek a vágyakozás után.
A szemérem azt bizonyítja, hogy az erkölcs szexis.
Hívjon, jövök, és nem megyek el túl korán! |