…mindannyian mondtunk már zokogva ilyesmit: "nem éri meg, hogy ennyit szenvedjek ezért a szerelemért." Szenvedünk, mert úgy érezzük, hogy többet adunk, mint amennyit kapunk. Szenvedünk, mert nem ismerik fel a szeretetünk súlyát. Szenvedünk, mert nem tudjuk a másikkal elfogadtatni a szabályainkat. Mindig találunk valamit, ami miatt szenvedhetünk, holott valójában nincs okunk a szenvedni: mert a szeretetben rejlik a növekedésünk magva.
A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik...
Ha a szeretet elmúlt, sosem volt igaz.
Aki az embereknél eredményt akar elérni,
kell, hogy szeresse őket!
Senki nem tud igazán örülni,
ha nincs benne szeretet.
A szeretet nem adó, nem követelés,
mely mögött áll végrehajtó.
A szeretet úgy árad, mint a napfény:
csöndesen és állandóan – egyedül
a maga csodatévő hevétől.
Nem kérdezheted miért és hogyan, szíved mélyén ,a zsigereidben kell érezned mi a teendőnk.
Az a feladatunk, hogy segítsük és támogassuk, nem pedig, hogy elítéljük egymást. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
